és főleg mert többnyire nincs bennük szándékosság. Ez
„csak” egy kevés felesleges többletmunka, és nem is an-
nyira idegtépő, mert legalább a végére van eredmény. A
felesleges munka azonban tud csípni is, mint a nyílt seb-
be szórt só. Amikor az ember sok energiát fektet valami-
be, akkor azért a szíve mélyén reméli, hogy nem hiába. De
van, hogy mégsem jön be a dolog. A legjobb, amit eddig
hallottam, az egy több hónapig tartó egyeztetéssorozat,
alkudozás, amely megegyezéssel zárult. Szerződéskötés-
re azonban nem került sor, mert a tényleges kivitelezés
megkezdése előtt az egyik fél elállt a projekttől. Ilyenből
talán akad több is, de a csúcs, amitől ez a kis sztori em-
lítést érdemel, az nem más, mint az indoklás. Ugyanis a
visszalépést azzal sikerült magyarázni, hogy már nincs
elég idő a szervezésre. Azt hiszem, erre a találó kifejezés,
hogy: PFFF. De azért lássuk be azt is, hogy ehhez nem-
csak ostobának kell lenni, de pofátlannak is. Ráadásul
nemcsak a hatékonyságot rontják az ilyen szösszenetek,
hanem rengeteg ötlet, kreativitás, fejlesztés temetődik be
az ilyenek alá. Minek egyáltalán a megbeszélés, az egyez-
tetés, ha úgysem az lesz, amiben a felek megállapodnak?
Bár nem is tudom, melyik a rosszabb: a hitegetés, vagy
amikor valamit azonnal lesöpörnek az asztalról anélkül,
hogy átgondolnák. Mindkettő dilettáns. De van még en-
nél is durvább. Előfordul ugyanis, hogy adott érdekek úgy
diktálják, hogy a megállapodást fel kell rúgni, még akkor
is, ha ez a másik félnek kárt okoz. Sajnos erre is akad
példa, nem is kevés. Az éremnek azonban van egy má-
sik oldala is, mert van úgy, hogy éppen a szabályok be-
tartása, az abszolút rugalmatlanság köti meg a kezeket.
Maradjunk a közlekedésnél, mint analógiánál! Megesik,
hogy lerobban egy autó az út közepén, ilyenkor többsé-
günk akkor is kikerüli, ha emiatt éppen egy záróvonalat
kell átlépni. A nonkonformizmus eme megnyilvánulása
megint csak a hatékonyságot fokozza, ugyanis ebben
az esetben a szabályokhoz való ragaszkodás remek kis
torlódást eredményezne. Valahogy a közlekedésben egé-
szen jól sikerül mindenkinek megítélni, hogy mikor lehet
és mikor nem áthágni a szabályokat. A piacon azonban
nem mindenki képes erre. A már ecsetelt „szabályszegé-
sek” mellett sokszor a szabályokhoz történő ragaszkodás
a legnagyobb gátja az előrelépésnek. A vállalati direktí-
váknak és irányelveknek, vagy hangzatosabb nevükön
policyknak mindenáron történő betartása olyan megoldá-
sokat képes eredményezni, ami azonkívül, hogy az előírá-
soknak megfelel, semmi másra nem jó. Ha megnézünk
például egy akármilyen flyert, biztosan fogunk rajta találni
egy olyan logót, ami annyira kicsi, hogy a szlogen vagy az
egyéb felirat olvashatatlan benne. Mit lehet erre monda-
ni? Ott van, de minek, mi haszna van azonkívül, hogy poli-
cykonform? Ez inkább csak öngól, de van olyan is, amikor
éppen a rugalmatlanság miatt nem kerülhet sor valamire,
ami eredményes lenne. A piacon az ilyen, illetve a már ko-
rábban említett lépések oka lehet a butaság, a rosszindu-
lat, a makacsság, a félelem, vagy a hozzá nem értés, de
egyszerűen csak az is lehet, hogy a közlekedésben egyér-
telműbb a cél: eljutni valahonnan valahová.
2012
SELL
57
ROVATCÍM jegyzet
2015 július-augusztus
SELL
